Mt 21,33-43 (Szent István Társulati Biblia)
33„Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott, és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőműveseknek, és elment idegenbe.
34Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést.
35Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
36Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak.
37Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik.
38De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége.
39Nekiestek, kidobták a szőlőből, és megölték.
40Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?”
41„A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.”
42Erre Jézus azt kérdezte: „Sose olvastátok az Írásban:
42A kő, amelyet az építők elvetettek,
42szegletkővé lett.
42Az Úr tette azzá,
42s ez csodálatos a szemünkben.
43Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 21,33-43 (Káldi-Neovulgáta)
33„Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta bérlőknek, és idegen földre utazott.
34Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését.
35A bérlők azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
36Ekkor ismét küldött más szolgákat, többet, mint előbb, de éppúgy tettek velük is.
37Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: »A fiamat majd tiszteletben tartják.«
38De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: »Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.«
39Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték.
40Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?”
41Azt felelték neki: „A kegyetleneket kegyetlen sorsra juttatja, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.”
42Jézus ekkor azt mondta nekik: „Sohasem olvastátok az Írásokban:
42»A kő, amelyet az építők elvetettek,
42szegletkővé lett;
42az Úr tette azzá,
42és ez csodálatos a mi szemünkben«?
43Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 21,33-43 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
33Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire).
34Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést.
35Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
36Erre más szolgákat küldött, többet, mint előbb. Azokkal ugyanúgy bántak.
37Végre fiát küldte hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják.
38A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége.
39Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és megölték.
40Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőmunkásokkal?”
41„A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.”
42Jézus így szólt hozzájuk:
42„Sohasem olvastátok az Írásban:
42A kő, mit az építők megvetettek,
42szegletkővé lett.
42Az Úr művelte ezeket,
42csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.
43Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 21,33-43 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
33Hallgassatok meg egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót ásott és őrtornyot állított benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott.
34Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.
35A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük.
36Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is.
37Végül a fiát küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat majd tiszteletben tartják.”
38De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: „Ez az örökös. Rajta, öljük meg, hogy a miénk legyen az öröksége!”
39Megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.
40Vajon amikor megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?
41Ezt felelték neki:
41– A gyalázatosokat gyalázatos végre juttatja, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik megadják a termést a maga idejében.
42Ezt mondta nekik:
42– Sohasem olvastátok az Írásokban? A kő, melyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól van ez, és csodálatos a mi szemünkben.
43Mondom nektek, elvétetik tőletek Isten országa, és olyan népnek adatik, amelyik megtermi annak gyümölcsét.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 21,33-43 (Káldi Biblia)
33Halljatok más példabeszédet: Vala egy családos ember, ki szőllőt ültetvén, bekeríté azt sövénynyel, és sajtót ása benne, és tornyot építe, és bérbe adván azt a míveseknek, messze útra méne.
34Mikor pedig a terményérés ideje elközelgetett, szolgáit a mívesekhez küldé, hogy beszedjék a szőllőterményt.
35De a mívesek megfogván az ő szolgáit, némelyet megverének, némelyet megölének, némelyet pedig megkövezének.
36Ismét más szolgákat külde, többet az elsőknél; és hasonlóképen cselekvének azokkal is.
37Végre pedig fiát küldé hozzájok, mondván: Meg fogják becsülni fiamat.
38Azonban a mívesek látván a fiút, mondák magok között: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és mienk lesz az ő öröksége.
39És megragadván őt, kiveték a szőllőből, és megölék.
40Mikor tehát eljő a szőllő ura, mit fog cselekedni azon mívesekkel?
41Felelék neki: A gonoszokat gonoszúl veszti el, és szőllőjét más míveseknek adja bérbe, kik megviszik neki a termést annak idejében.
42Mondá nekik Jézus: Soha nem olvastátok-e az irásokban: „A kő, melyet megvetettek az építők, szeglet fejévé lőn. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt?“
43Azért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és oly nemzetnek adatik, mely gyümölcsét megtermi.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
